Röntgen
A röntgen az egyik legalapabb képalkotó diagnosztikai eszköz, ami a legtöbb praxisban rendelkezésre áll. Az elv egyszerű: a különböző sűrűségű és tulajdonságú szervek más mértékben engedik át a vizsgálófej által kibocsátott röntgensugárzást. Az átengedett sugárzást egy speciális kazetta érzékeli. A kialakult kép szürkeárnyalatos, a spektrum a feketétől (levegő) egészen a fehérig (fém) tejed. A csontok világos színűek, de ne annyira világító fehérek, mint a fémtárgyak (puskagolyó, fémimplantátum, idegen test, stb), míg az egyes szervek (máj, belek, szív, vese, stb), illetve a zsír- és izomszövet a rájuk jellemző szürke árnyalatban ábrázolódnak.
Röntgenvizsgálat során minden esetben két irányú felvétel készül, mivel a kapott kép kétdimenziós, és az egyes képletek egymásra vetülnek, így a képzeletbeli háromdimenziós kép alkotásához elengedhetetlen, hogy több irányból, több beállításból is készüljön felvétel.
Röntgenvizsgálat segítségével egyrészt kiszűrhetők a csontvázrendszert érintő elváltozások (törések, deformitások, csontdaganatok), a mellkasban a tüdő állapota, a szív relatív mérete, illetve az esetleges mellkasi folyadékgyülem vagy tüdővizenyő megléte, hasüregben pedig a bélrendszer, és az egyes hasűri szervek felkereshetősége, alakja a mérvadó a vizsgálat során.
Kontrasztos röntgenvizsgálat
Bélelzáródás, illetve idegen test lenyelésének gyanúja esetén gyakori a kontrasztetetéses vizsgálat. Ilyenkor a natív röntgenfelvétel után egy speciális oldatot adunk be szájon át az állatnak, ami tulajdonságai révén visszaveri a röntgensugarak jó részét, és jól látható módon ábrázolódik.
A kontraszt etetése után általában 3 és 6 órával készül az újabb röntgenfelvétel, ahol azt vizsgáljuk, hol van az emésztőrendszerben a kontrasztanyag. Normális körülmények között 6 óra elteltével már a vastagbél leszálló ágában illetve a végbélben kell lennie a kontrasztnak. Nyelési zavarok esetén a kontrasztetetés után azonnal készül az újabb röntgenfelvétel a nyaki régióról, így kimutathatók a nyelőcső rendellenességei, mint például a rendellenesen kitágult nyelőcső (megaoesophagus).
Kontrasztos vizsgálat ritka esetekben végezhető a húgyhólyagon, illetve a vizeletkiválasztó rendszeren. Egyik fajtája az ún. kiválasztásos radiográfia, amikor az intravénás úton befecskendezett kontrasztanyag vesén keresztüli kiválasztását vizsgáljuk több egymás utáni röntgenfelvétellel, a másik pedig a gyakoribb retrográd kontrasztvizsgálat, amikor katéteren keresztül a húgyhólyagba fecskendeznek kontrasztanyagot. Ez utóbbival húgykövek, hólyagdaganatok vagy akár hólyagrepedés is kimutatható.